Stoppos csaj — felvettem és megbasztam

— Kisasszony, merre tart?

— Debrecenbe kell eljutnom — válaszolta kissé zavartan a lány — lekéstem a buszomat, és ma mindenképp oda kell érnem, nem tudom, mit tegyek.

— El tudlak vinni, én is arra megyek, épp utasokat keresek, hogy ne menjek üresen.

— Tényleg!? — felcsillant a szeme — nagyon sokat segítene, mondja meg, mennyivel tartozom az útért?

— Egy szép lányt elviszek egy jegy áráért, ha megígéred, hogy kellemesen elbeszélgetünk útközben — nyúltam a táskája felé, hogy segítsek bevinni az autóba.

— Nagyszerű, köszönöm, örülök, hogy találkoztunk — ment mögöttem, egy kicsit lemaradva.

A nap valójában már reggel sem indult jól. Már évek óta utasok szállításával foglalkozom, és vannak napok, amikor egyszerűen semmi sem jön össze. Reggel találtam utasokat, akikkel a fővárosba mentem, az volt a terv, hogy délig elintézem a dolgaimat, majd újra utasokat felvéve hazatérek. De nem volt szerencsém, ahogy mondtam, több órát álltam a buszpályaudvarnál, végül feladtam, és úgy döntöttem, egyedül indulok haza. Már majdnem este nyolc volt, az út pedig körülbelül három órás, nem volt értelme tovább várni. Az utolsó busz épp akkor indult el tele utasokkal az én városom felé, így már biztos volt, hogy nem találok senkit. Aztán megláttam őt, kijött az állomás épületéből, nagyon zavart volt, majdnem sírt, körbenézett kétségbeesetten. Arra gondoltam, megkérdezem, mi történt, talán tudok segíteni, és kiderült, hogy jól tettem, hogy odamentem.

Bár kicsit telt volt, vonzóan nézett ki, gyönyörű, nagy melle volt, ez volt az első, amit észrevettem rajta. Hosszú haj, frizurába rendezve, ápolt manikűr, visszafogott smink, az egész megjelenése a szerénységéről árulkodott. Az ilyen lányokra mondják, hogy szürke kisegér.

Az első ülésekre ültünk, és elindultunk. A beszélgetés eleinte kicsit akadozott, bizonytalan volt.

— Egyébként Mihály vagyok — mosolyogtam rá, próbálva oldani a hangulatot.

— Viki — válaszolta félénken.

— Viki, ne aggódj, épségben odaérsz, minden nap ezen az útvonalon járok, régóta vezetek, ha nem bánod, bekapcsolok egy kis zenét!?

— Igen, persze, a zene jó hangulatot teremt az autóban — bólintott.

— Egyetértek, halkan teszem be, hogy beszélgetni is tudjunk.

— Rendben.

Úgy tűnt, nehéz őt szóra bírni, nagyon csendes volt és kissé zavarban volt attól, hogy kettesben vagyunk az autóban. Lopva néztem rá, az őszi este sötétjében az arca szép volt, hosszú szempillái vonzották a tekintetet, telt ajkai a holdfényben csillogtak. Egyre illetlenebb gondolatok jártak a fejemben, próbáltam visszafogni magam, és folytattam a könnyed beszélgetést.

— Viki, elnézést a személyes kérdésért — fél óra után mégis megkérdeztem — van barátod?

— Nincs — válaszolta — miért kérdezi?

— Nagyon érdekes lány vagy, jó veled beszélgetni, kíváncsi voltam, ki a szerencsés.

— Mihály, túlzásba viszi.

— Egyáltalán nem, inkább alábecsülöm, őszintén szólva nagyon vonzó vagy, bocsánat a merészségemért — mondtam, figyelve a reakcióját. Azonnal reagált, elpirult, kicsit beleharapott az ajkába, én pedig csak néztem őt.

— Nincs gyűrűje, van barátnője!? — még jobban zavarba jött, rám nézett, majd gyorsan elfordította a tekintetét.

— Nincs, szabad vagyok. Így tiszta lelkiismerettel mondhatom, hogy tetszel nekem.

A beszélgetés lassan haladt, annyira szerény volt, és ez egyre jobban tetszett, a nagy melle minden lélegzetvételnél megemelkedett, szerencsém volt, hogy az út üres volt, így rá is tudtam figyelni. Egyre több perverz gondolat jött, mindet meg akartam valósítani.

— Mihály, megállhatnánk egy kicsit egy benzinkútnál!?

— Persze, pont tankolnom is kell.

A benzinkútnál ő elment a dolgára, én tankoltam, vettem vizet és vártam. Pár perc múlva jelent meg a fényben, telt alakja ellenére könnyedén mozgott, széles csípője volt, de minden arányos, a farmer tökéletesen simult rá, a melle egy szűk garbó alatt rejtőzött. Felkeltette a vágyam, tényleg kezdett nagyon tetszeni, akartam őt.

— Vettem kávét, hogy ne aludjunk el útközben! — nyújtotta át a forró eszpresszót.

— Köszönöm, erre volt szükségem, hosszú nap volt.

Folytattuk az utat, a kávé forró volt, letettem hűlni, ő hátradőlt és élvezte a lattéját. Egyre inkább elkalandoztam, ő pedig láthatóan ellazult. Én pedig eldöntöttem, hogy rá fogom venni, hogy levetkőzzön és lefeküdjön velem.

A véletlen segített, valami hirtelen az autó elé ugrott, fékeztem, Viki előrebukott és leöntötte magát kávéval. Nagy folt lett a pulóveren, lehúzódtam.

— Viki, bocsánat, egy állat szaladt át, nem égetted meg magad?

— Nem, de a pulóverem elázott, van nálam ing, átöltözhetek?

— Persze, kiszállok, ha akarod.

— Hátraülök, gyorsan átöltözöm, ne nézz oda — mondta olyan hangon, hogy lehetetlen volt nem odanézni.

Kiszállt, kivette az inget, hátraült, félhomály volt, a mozdulatai hívogatóak. A tükörből néztem, látta, és úgy tűnt, élvezi. Levette a pulóvert, fehér csipkés melltartó tartotta a melleit, áttetsző volt, láttam a bimbók körvonalát, a nadrágomban már szűk lett.

— Viki, segítsek? — vigyorogva néztem.

— Segítesz begombolni? — nevetett, elpirulva — megígérted, hogy nem nézel.

— Túl szép vagy, nem bírtam megállni — mondtam, miközben igazgattam a farkam.

— Nem sietsz egy kicsit?

— Te sem sietsz felöltözni, és ez felizgat — mondtam.

— Nem akarom, hogy rosszat gondolj rólam, de már az állomáson megtetszettél.

— Nem gondolok rosszat, felnőttek vagyunk, és szerintem ugyanazt akarjuk.

— Igen…

— Álljunk félre?

— Igen.

Elindultam egy félreeső úton, leálltam, lekapcsoltam a lámpát.

— Hátra menjek hozzád?

— A te autód.

— Nem félsz?

— Nem.

Hátraültem mellé, közelebb húztam, megcsókoltam…

A csók hosszú volt, mély, a kezem a mellén, ujjaim alatt feszült, meleg volt a bőre, lecsúsztattam a pántot.

— Levehetem?

— Igen.

Kikapcsoltam a melltartót, lassan lecsúszott róla, a melle szabaddá vált, megérintettem, ujjaimmal játszottam a bimbóival, majd lehajoltam és megcsókoltam, végignyaltam, érezni akartam őt mindenhol.

— Gyönyörű — mondtam halkan, miközben újra és újra megcsókoltam.

Viki halkan felnyögött, ez elég volt ahhoz, hogy tudjam, mit akar.

Kigomboltam a farmerját, megkértem, hogy emelkedjen meg egy kicsit, hogy le tudjam húzni róla, annyira szűk volt a csípőjén. A bugyija nedves volt, a puncija teljesen sima. Akkor éreztem meg igazán, amikor a kezemet a combjai közé csúsztattam. Miközben az egyik kezemmel továbbra is a mellét markoltam, a másikkal a csiklóját izgatam, ujjaimmal nyomtam, ő már teljesen nedves volt az érintéseimtől. Az ujjaimmal akartam dugni, de a farkam már feszített, ki akart törni.

— Le kell vennem a nadrágomat, már nagyon szorít — dőltem hátra mellette, miközben kicsatoltam az övemet és lehúztam a cipzárt.

Felemelkedtem, lehúztam a nadrágot és az alsót, elővettem a farkamat, a kezembe vettem és megmutattam neki.

— Megfelel? — kérdeztem mosolyogva.

— Elég meggyőző — mondta, és nem vette le róla a szemét.

— Érj hozzá — megfogtam a kezét és a makkomra tettem.

A keze finoman rászorult, végigsimított a fején, majd lecsúszott az aljáig. Újra magamhoz húztam, előrehajolt, megcsókoltam, a szája meleg volt, és most már pontosan tudtam, hova akarom. A haja kissé kibomlott, összefogtam és lehúztam a fejét, követte a mozdulatot, mintha tudná, mit akarok. Nem volt gyakorlott, de a helyzet mindent fokozott. Egyik kezemmel elértem a csiklóját, ő felhúzta a lábait, így jobban hozzáfértem, ujjaimmal belé csúsztam, ő nyögött, miközben a szája körülölelt. Gyorsítottam, ahogy csak tudtam, ő megpróbált felemelkedni, de nem engedtem. Nem sokkal később elélvezett, miközben én még csak belelendültem. Felemeltem a fejét, a sminkje kissé elkenődött, a szája félig nyitva volt.

— Beléd akarok menni — súgtam neki.

A szűk hely miatt nehézkes volt, de megtaláltuk a pozíciót, az egyik lába az ülésen, a másik a padlón, így teljesen szétnyílt. Szétfeszítettem a fenekét, ujjaimmal újra belé hatoltam, három ujjam bent volt, egy másikkal hátul próbálkoztam, felsikoltott, fájt neki.

— Oda nem?

— Soha nem csináltam ilyet — mondta lihegve.

— Rendben, majd máskor.

Kihúztam az ujjaimat és hirtelen, teljes hosszában belé hatoltam. Felsikoltott, annyira szűk volt, a farkam teljesen kitöltötte. Ránehezedtem, gyorsan mozogni kezdtem benne, egyre durvábban, közben elértem a mellét, szorítottam, ettől még hangosabban nyögött. Szinte kiabált, és ez teljesen felőrjített. Újra elélvezett, a teste elernyedt, teljesen az irányításom alatt volt. A hátára fordítottam, az egyik lábát felemeltem és újra belé hatoltam, erősen, teljes testemmel ránehezedve. A melle minden mozdulatnál megremegett. Az egyik kezemmel a haját fogtam, csókoltam, miközben megállás nélkül dugtam. Hosszú idő után mentem el, forró sperma borította a hasát.

— Hihetetlen vagy — dőltem le mellé, próbáltam levegőt venni.

Az autó bepárásodott, semmit sem lehetett látni. Lehúztam az ablakot, elővettem nedves törlőkendőt és segítettem neki letörölni magát. Felöltöztünk, megkért, hogy kapcsoljam be a melltartóját, remegett a kezem, nevetett.

— Szellőztessünk egy kicsit?

Kiszálltunk, kinyitottuk az ajtókat. A motorháztetőnél állt, igazgatta a ruháit és nézett rám. Odamentem, átöleltem a derekát, megcsókoltam, visszaölelt, mintha megállt volna az idő. Alig telt el pár perc, már újra kívántam.

Ezúttal kint történt. Egy mozdulattal a motorháztetőhöz fordítottam, előrehajlítottam, lehúztam a nadrágját és teljesen belé hatoltam. Fel akart egyenesedni, de a vállainál fogva lent tartottam, erősen, mohón dugtam, hangosan nyögött, majd kiabált, végül átadta magát és sorra jöttek az orgazmusai. Teljesen engedelmes volt. Amikor majdnem elmentem, magam felé fordítottam, megkértem, hogy hajoljon le, a szájába csúsztam, ott akartam elélvezni, és szó nélkül megtette. Néhány perc után elmentem, a szájába élveztem.

Később, amikor már az utolsó kilométereket tettük meg, megbeszéltük, hogy újra találkozunk, ezúttal egy rendes randin. Érdemes volt folytatni ezt az ismeretséget. A telt, szerény kis utastársam elképesztő dolgokra volt képes az ágyban, és ezt újra akartam. Még senki nem adta át magát így nekem, és úgy tűnt, neki is legalább annyira tetszett, mint nekem.