A férj nézi, ahogy a szomszéd megbassza a feleségét

A környékükön a nyár elviselhetetlenül forró volt. Anna és Péter lakásában a légkondicionáló úgy zörgött, mint egy öreg traktor, és alig bírta a hőséget. Anna a kanapén ült egy könnyű nyári ruhában, egy magazinnal legyezte magát, hosszú szőke haja a tarkójához tapadt. Péter, a férje, az étkezőasztalnál görnyedt a laptopja fölé, és időnként felé pillantott. Öt éve voltak házasok, és a kapcsolatuk kényelmes, de kissé unalmas rutinba süppedt. A szerelem nem tűnt el, de a szikra — az, amelytől hevesebben ver a szív — már rég kihunyt.

— Péter, hoznál egy sört? — nyújtózott lustán Anna, a ruhája felcsúszott, és megvillantotta lebarnult combjait. Elkapta a férfi gyors pillantását a lábain, és halványan elmosolyodott. Szerette ugratni, még ha nem is mindig úgy reagált, ahogy szerette volna.

— Igen, mindjárt, — morogta Péter anélkül, hogy elfordította volna a tekintetét a képernyőről. Jó férj volt — gondoskodó, megbízható — de néha túlságosan is elmerült a saját világában. Anna sóhajtott, hátradőlt a kanapén, és hagyta, hogy a gondolatai elkalandozzanak. Harmincéves volt, és úgy érezte, az élet elsuhan mellette. Munka, otthon, néha egy-egy kiruccanás — minden rendben volt, de többre vágyott. Valami tiltott dologra.

Ekkor kopogtak az ajtón.

— Ki a fene az már megint? — ráncolta a homlokát Péter, félretette a laptopot, és ajtót nyitott. Anna lustán odafordította a fejét, de belül éles kis lökést érzett. Sejtette, ki lehet az. A szomszédjuk, Bence — harmincas évei közepén járó, széles vállú, öntelt mosolyú férfi — az utóbbi időben túl gyakran ugrott át „egy kis cukorért”. Anna többször is rajtakapta a férfit, ahogy nehéz, szinte tapintható tekintettel végigmérte a testét, a melleit, a lábait.

— Hé, haver, van egy kis cukrod? Már megint elfelejtettem venni, — hallatszott Bence mély hangja az előszobából.

Péter morgott, de nem volt benne harag. Bence az a fajta férfi volt, akivel könnyű volt kijönni — hangos, nyílt, mindig kész egy poénra. Autószerelő, tele tetoválással, borostás arccal és olyan kezekkel, amelyek mintha bármit szét tudnának törni. Anna elképzelte ezeket a kezeket a derekán, és forróság futott végig a gerincén.

— Anna, van még cukrunk? — szólt Péter hátra.

— A szekrényben, — válaszolta, miközben felállt. A hangja enyhén rekedt volt, és ezt ő maga is észrevette. — Majd én hozom.

Elsétált a két férfi mellett, érezve, ahogy a tekintetük végigsiklik rajta. A ruhája rövid volt, és egy kicsit tovább hajolt le a szekrénynél, mint kellett volna, tudva, hogy Bence figyeli. Amikor visszafordult a cukorral, a férfi szeme még mindig rajta volt. Péter eközben már visszaült a laptopjához.

— Tessék, — nyújtotta át Anna a csomagot, és hagyta, hogy az ujjai egy pillanattal tovább érjenek hozzá. Amikor összeértek, bizsergés futott végig rajta. Bence pimaszul elmosolyodott.

— Köszi, Anna. Ma rohadtul dögös vagy, — mondta halkan. Péter látszólag nem hallotta, de Anna elpirult. Tudta, hogy ez több, mint egyszerű bók.

— Ugyan már, — felelte könnyed gúnnyal, miközben belül izzott a vágytól. Azt akarta, hogy maradjon. Látni akarta, meddig mehetnek el.

— Iszol velünk egy sört? — kérdezte hirtelen, saját merészségén is meglepődve.

Péter felnézett, enyhén összehúzta a szemöldökét, de nem szólt semmit.

Bence vigyora szélesebb lett.

— Miért is ne. Ha nem zavarok.

— Nem zavarsz, — morogta Péter, de volt valami furcsa a hangjában.

Leültek a kanapéra: Bence sörrel a kezében, Anna mellette, Péter velük szemben a fotelben. A beszélgetés jelentéktelen dolgok körül forgott — a hőség, az autók, a szomszédok — de Anna érezte, hogy a levegő egyre forróbb köztük. Bence túl közel ült, a térde „véletlenül” hozzáért a combjához. Nem húzódott el. Péter figyelte őket, és a szemében valami új csillant meg — nem pusztán ingerültség, hanem furcsa kíváncsiság és feszültség keveréke.

— Péter, zavar, ha táncolok egyet a feleségeddel? — kérdezte Bence, amikor egy lassú szám szólalt meg.

Anna megdermedt. Kihívás volt. Péterre nézett, visszautasítást várva, de a férfi vállat vont.

— Csináld, — mondta, és a hangjában volt valami, amit Anna még sosem hallott. Mintha ő maga is látni akarná, mi történik tovább.

Bence felállt, és kezet nyújtott. Anna remegő térdekkel állt fel. Lassan mozogtak a zenére, a férfi keze a derekára csúszott, egy kicsit lejjebb, mint kellett volna. Érezte a teste melegét, a kölnije illatát, benne valami nyers, férfias árnyalattal. Péter nem vette le róluk a szemét, és Anna hirtelen rájött: nem csak eltűri. Izgatja.

— Gyönyörű vagy, Anna, — súgta Bence a fülébe. — Régóta el akartam mondani.

Nem válaszolt, csak még közelebb simult hozzá. A teste magától mozdult, az esze kiürült. Amikor a férfi keze lejjebb csúszott a combján, nem állította meg. Péter tovább figyelt, a tekintete egyre nehezebb, szinte éhes volt.

— Péter, minden oké? Nem bánod, ha egy kicsit jobban megismerem a feleségedet?

Anna robbanást várt, de Péter csak nagyot nyelt, és halkan, de határozottan mondta:

— Csinálj, amit akarsz.

Ez volt a töréspont. Anna belül egyszerre érzett félelmet és izgalmat. Bence azonnal magához húzta, és durván, mohón megcsókolta, Péter előtt. Anna gondolkodás nélkül viszonozta, a karjai a férfi nyaka köré fonódtak. Érezte a farmeren keresztül a kemény farkát, és ez csak még jobban felkorbácsolta.

— Anna, biztos vagy benne? — kérdezte Péter, de a hangjában nem volt tiltakozás. Csak furcsa, szinte fájdalmas könyörgés.

— Igen, — lehelte. — Akarom.

Bence Péterre nézett gúnyos mosollyal.

— Na, nézni fogod, ahogy megbaszom a feleséged?

Péter nem válaszolt, csak ökölbe szorította a kezét. Nem állt fel. Nem ment el. Ott maradt, és Anna tudta: ugyanúgy akarja.

Bence a kanapéra lökte. A ruhája felcsúszott. A bugyija már átázott, és nem próbálta elrejteni. Egy mozdulattal letépte róla, felfedve a nedves punciját. Végighúzta rajta az ujjait, és Anna hangosan felnyögött. Péter figyelte, nehéz lélegzettel, csillogó szemmel.

— Micsoda nő, — mondta Bence, miközben lehúzta a sliccét. A fasza előugrott — nagy, vastag, kidagadó erekkel. Anna ösztönösen végignyalta az ajkát. — Akarod, ugye?

Bólintott, és a szájába vette, mohón szopni kezdte, lassan, élvezve, ahogy megtölti a száját. Péter nézte, a keze a nadrágja elé csúszott, mintha nem tudna ellenállni.

— Baszd meg, — mondta hirtelen Péter remegő hangon.

— Örömmel, — felelte Bence, és hasra fordította Annát a kanapén. Négykézlábra állt, széttárta a lábát, nedvesen és készen. Bence egy erős lökéssel hatolt belé, és Anna élvezettől kiáltott fel. Keményen, mélyen baszta, a kezei a csípőjét markolták, miközben ő gátlástalanul nyögött. Péter arca fájdalom és izgalom keveréke volt, és ez Annát még jobban felhevítette.

— Nézd, hogy baszom, — mordult fel Bence gyorsítva. — Úgy csöpög, mint egy kurva.

Az orgazmus hullámként tört rá. Sikoltott, a kanapéba kapaszkodva, amikor Bence belé élvezett, megtöltve a spermájával. A férfi lihegve húzódott ki, Anna remegve rogyott össze. Az ondó lecsorgott a combján, és Péterre nézett.

— Gyere ide, — mondta halkan. — Nyalj ki.

Péter egy pillanatig habozott, majd letérdelt, és a száját a puncijához nyomta, kinyalva belőle Bence spermáját. Anna újra felnyögött, a teste még mindig remegett. Bence vigyorogva figyelte, Péter pedig mintha teljesen elvesztette volna az önuralmát.

Amikor vége lett, csend ereszkedett rájuk. Bence távozott, még visszaszólva:

— Hívj, ha kell valami.

Anna és Péter kettesben maradtak, egymásra nézve. Anna várta, hogy mondjon valamit, de a férfi csak szorosan magához ölelte, mintha félne elveszíteni.

— Ez… — kezdte.

— Hihetetlen? — kérdezte Anna.

— Igen, — fújta ki a levegőt. — Szinte valószerűtlen.

Nem tudták, mi jön ezután, de mindketten érezték, hogy az életük soha többé nem lesz ugyanaz.