Konyhai csábítás

Megjelenés ideje: 11.01.2014

Hadd kérdezzek tőled valamit – mondta, miközben elkezdte facsarni a paradicsomot. Mi a kedvenc kajád?

A filet mignon – válaszoltam azonnal, s a szám rögtön benedvesedett már a jól átsütött hús gondolatától is.

De nem ennél minden egyes nap filet mignon-t, ugye?

Persze, hogy nem – válaszoltam, s a gyömbért az apró tálkába vagdaltam.

És miért nem – kérdezte, miközben a szemei még mindig a paradicsomon voltak.

Nos, gondolom, ha minden nap azt ennék, nem lenne olyan különleges. Elegem lenne belőle. Minden jó dolog mérsékelten a legjobb, nem gondolod?

Dehogynem, persze! – válaszolta határozottan. És most értünk a lényeghez.

Mégpedig?

A monogámia hasonló az ételhez. Ha mindennap ugyanazt eszed, egy idő után unalmassá válik. A változatosság teszi mennyeivé az életet. Ezek szerint egyetértesz velem!

Nos – kezdtem, gondosan megválogatva a szavaimat, - Azt hittem, hogy a filet mignon-ról beszélünk. Nem tudtam, hogy ennyire drasztikusan kiragadod a mondanivalóm lényegét a szövegkörnyezetből. – mondtam neki felemelt szemöldökkel, s vártam a válaszát.

De érted, mire gondolok, ugye? Ha ugyanazt az ételt eszed, ugyanazt az embert dugod meg, ráunhatsz. Túlságosan megszokottá, túlságosan kiszámíthatóvá válik a dolog, nem gondolod?

Szóval más szavakkal élve, a monogámiát inkább monotóniának kellene hívni?

Most már érted! – felelte egy helyeslő kuncogással. Pont erre gondolok!

Azt próbálod elmondani nekem, hogy megcsaltad Claire-t? – érdeklődtem, azon tűnődve, hogy a legjobb barátom témája túlment-e esetleg a feltételezéseken.

Talán – válaszolta halkan, anélkül, hogy felnézett volna. A paradicsomot, amit felkockázott, már a magjáig felszeletelte. Félretolta és elkezdett egy marék koriander levelen dolgozni.

Vagy talán csak érdekel, hogy mi található még az étlapon. Ideadnád azt az üveg lime levet kérlek? – tette hozzá mellékesen.

Hűha Scott, nem is tudom mit mondjak. Claire nem a nap levese. Feleségül vetted. A választék nem változik. Már választottál. Ez felesborsó minden nap! – nem tetszett az ítélkező hangom, de a válasza meglepetésként ért és nem tudtam pontosan, hogyan is reagáljak. Azt akarta, hogy támogató legyek? Vagy logikus? Netán biztató?

Szóval Claire olyan, mint a felesborsó leves, hm? – kacagott, próbálva kissé felvidítani a hangulatot.

Claire igazából olyan, mint a filet mignon, Scott. Egy remekmű. Ezért vetted feleségül. És minden porcikája ugyanolyan finom lenne holnap, mint amilyen ma.

Tudom, hogy igazad van – értett velem egyet, miközben a nemrég elkészített Thai szószra bámult, s azt a csirkére borította.

De mi van, ha csak egyszer valami mást szeretnék enni. Mi lenne, ha csak egyetlen éjszakára is egy más hús ízét szeretném a számban érezni?

Egy váratlan izgatottságot éreztem a mellkasomban. Scott volt az egyetlen személy akit ismertem, akinek a szájából a legártalmatlanabb utalás is érzékinek és provokatívnak hangzott, és a hároméves barátságunk alatt most először tűnődtem el azon, hogy talán egyfajta vágyat táplál irántam.

Mi lenne, ha megtehetnéd? Szerinted tényleg megtennéd? – gondolkodtam hangosan.

Őszintén? – kérdezte, most először egyenesen az őt firtató szemeimbe nézve. Igen, szeretnék kipróbálni valami újat. Királyrák lábat talán – vigyorgott ravaszul, egy nedves törölközőt csapva a combomnak. Vagy talán egy remek csirkemellet – nevetett, játékosan felém közeledve, hogy egy színpadias mozdulattal megpróbálja megfogni a mellkasomat.

Nevettem, de nem voltam benne biztos, hogy a kacajom a szokatlan humora miatt tört belőlem elő, vagy a bennem növekvő fura érzéstől. El akart csábítani engem? A barátom, a konyhafőnök helyettes egy darab nyers húsként tekint rám, amit megtölt, és az erős szenvedélytől fűtött parázsló kemencében megsüt? Az ötlet dicséretes volt.

Mit szólnál egy pohár borhoz? – kérdezte, s kiöntött két pohár Merlotot, mielőtt válaszolhattam volna. Biztos voltam benne, hogy ez a tervének a része. Likőrrel itatna le, épp csak annyira, hogy a gátlásaim lejjebb menjenek és ezután teljes erővel bevetné a konyhai csábítását.

Nagyot kortyoltam, a továbblépés lehetőségét megerősítve. Az az igazság, hogy abban a pillanatban én is annyira akartam Scottot, mint amennyire ő engem. Régóta voltunk barátok. Helyes, szexi, tehetséges és humoros férfi volt. Ő volt egy egyetlen pasi, akit ismertem és tudott főzni, gyakran főzött nekem valamit, mikor a felesége távol volt. Ezelőtt az igaz barátságon és az ártalmatlan kacérkodásokon kívül semmi más nem volt közöttünk. Most, ahogy ott voltam a konyhapulton az egyre fogyó Merlottal, az az ötlet, hogy levetkőzzem a gátlásaimat és hagyjam, hogy a barátom egy egészen más módon fedezzen fel engem, egyre jobban szórakoztatott.

Még egyet? - kérdezte, a most már üres poharam fölé döntve a borosüveget. Bólintottam, belélegezve a szőlő zamatos illatát ahogy megízleltem és lenyeltem egy újabb korty bort. A pillanat megfelelőnek tűnt. Míg a thai csirke a sütőben sült, besettenkedtünk a dolgozószobába és még nagyobb kényelembe helyeztük magunkat. Úgy döntöttem, itt az alkalom, nem bízok semmit a véletlenre.

Scott, miként tekintsz rám – kérdeztem tőle merészen.

Az arca különös tekintetbe fordult át.

Úgy értem, barátként tekintesz rám vagy valaminek egy menüről?

A különös tekintetet felváltotta egy intuitív.

„Mindkettőnek ?” – válaszolt egy félkérdéssel, egyfajta félbizonyossággal a hangjában.

Szóval ma, ha ma az osztrigát kóstolhatnád meg a filet mignon helyett, én lennék az osztriga?

Bármi lehetsz, ami csak szeretnél. Mindaddig, amíg megengeded, hogy megízleljelek. – válaszolta. A csábító hangjától újra megingott a gyomrom.

A borospoharat letettem az asztal végére és előre dőltem a székemben. Scott letérdelt és remegő kezeit a combjaimra tette. Épp elég ideig néztünk egymás szemébe, hogy megadjuk egymásnak a közös, kimondatlan engedélyt és folytassuk.

Scott merész ujjai a szoknyám alá csúsztak, ahol már izgatottságtól fűtve vártam őket. A derekam a szék legszélére csusszant, előrehajoltam, hogy érezze a belőlem áradó melegséget és az egyre növekvő sürgetést.

Kóstolj meg – súgtam neki, megadva neki azt, amire olyan erősen vágyott. Felhajtottam a szoknyámat és széttártam a lábaimat előtte.

A forró lehelete elérte az ágyékomat, amitől rögtön benedvesedtem. A meleg tenyerei, amikkel széttárta a combjaimat, csak még jobban fokozták izgatottságomat és a hatalmas várakozás és vágyakozás nyögésének hangja szabadult ki belőlem. Az elmélet elöntötték a gondolatok, amelyekben félrehúzza a bugyimat, nyelvét mélyen belém dugja, ide-oda mozgatva azt, a csiklómnak nyomva és addig nyalt engem, ameddig semmi mássá nem váltam, csak finom, mámorító nedvek zuhatagává. Úgy látszik, megérezte a vágyakozásomat, levette a nedves selymet a remegő puncimról, mielőtt a koszos kecskeszakállát a lágy nedvességemnek nyomta volna.

Az élvezettől sikoltoztam, szinte azonnal zihálva, ahogy az ajkait nekem nyomta, jóleső érzéssel árasztva el az egész testemet. Szó szerint szétszedett az élvezet, és lábaimat a vállára tettem, a remegő combjaimmal egyre jobban magamhoz nyomva őt. A sóhajtozása csendes, vibráló zsongássá alakult át, amitől élvezetesen összerándultam. Az ujjaimat a haja köré fűztem, egyre erősebben és erősebben nyomtam magamhoz, míg végül a zsongása felerősödött. Mesteri türelemmel és tempóval nyalta a csiklómat, mindaddig, amíg csak azt tudtam hallani, ahogyan a vér átszáguld az ereimbe, egyenesen a mellbimbóimba és a csiklómba. Az egész fejem beleremegett. Ezen az éjszakán, amely úgy indult, mint a többi, a sütőben sülő Thai csirke illatával és a szájában melegedő puncimmal készen álltam arra, hogy valami teljesen más ízt adjak Scottnak.

Úgy tűnt, beleegyezett. Az ajkai zamata, a mély szürcsölése és a belőle áradó ritmikus nyögések elárulták, mennyire élvezi. Én lettem az ő Nap levese, az ő vastag, krémes keksze. Úgy tűnt, hogy a férfi, aki a magasan kifinomult ízlésével keresi a pénzét, nem változtatott volna semmin sem. Úgy falt fel engem, mintha én lettem volna a legélvezetesebb alkotása. Torkos módon tovább folytatta, mintha attól félne, egy csepp is kárba veszne. A combjaim a tenyerének feszültek ahogy a hasam remegett, figyelmeztetve minket hogy mindjárt elélvezek. Hamarosan az ajkait és állát beborította az illatos nedvem. Az orgazmusom hullámai addig etették őt, míg teljesen jól nem lakott, és miközben nekidőlt a heverőnek, kielégülés öntötte el az arcát.

Imádom a filet mignont – jegyezte meg Scott, megtörve a kínos csendet. De sose fogom megbánni, hogy kipróbáltam az osztrigát.

Én sem fogom megbánni, gondoltam magamban, miközben rámosolyogtam. Úgy döntöttem, ellátom magam osztrigával, arra az esetre, ha a legjobb barátom megint sóvárogna.

Thank you!
88%
15 Tetszik
7,332 Látták

Mi a probléma?

Kategória:

Tetszett ez a szex story? Ne felejtsd el leírni a véleményed! Érdekel minket, mit gondolsz róla!

Kapcsolodó történetek

Az első szex
Megjelenés ideje: 11.01.2014

Az egyik hétvégén végre sikerült meggyőznöm, hogy átjöjjön amíg a felesége elutazott. Mindig is volt köztünk egyfajta szexuális feszültség, ám a szigorú munkahelyi szabályzat mindenféle irodán belüli kapcsolatot megtilt. Gyakran viccelődött az...

Konyhai csábítás
Megjelenés ideje: 11.01.2014

Hadd kérdezzek tőled valamit – mondta, miközben elkezdte facsarni a paradicsomot. Mi a kedvenc kajád? A filet mignon – válaszoltam azonnal, s a szám rögtön benedvesedett már a jól átsütött hús gondolatától is. De nem ennél minden egyes nap fil...

Kategória: