A masszőr spriccelésig juttatott

Nem azért mentem oda, hogy bármi ilyesmi történjen. Csak meg akartam szabadulni ettől a rohadt nyakgörcstől. Harminchét éves vagyok, férj, két gyerek, hitel, és egy állandóan fájó hát attól, hogy a konyhaasztalnál görnyedek a laptop fölött, miközben János tévét néz. János a férjem. Jó ember, de számára a masszázs annyit jelent, hogy rácsap a fenekemre, és azt mondja: „Menj el egy szalonba, lazíts.”

Hát elmentem. Találtam egy spa helyet a munka közelében, lecsaptam egy „klasszikus páros masszázs” akcióra, és időpontot foglaltam. A név jól hangzott, de valójában egy sima pincehelyiség volt, olaj és füstölő szaga lengte be, a háttérben meg az a nyomasztó bálnás zene szólt. És a masszőr.

Márk. Huszonnyolc. Azonnal elolvastam a falon lévő oklevélen, miközben melegítette az olajat. Magas, inas, a kezei pedig — külön történet. Nem puha irodista kezek, hanem erősek, hosszú ujjakkal, a bal kezén tetoválás, valami geometrikus minta, ami eltűnt a póló ujja alatt. Sötét szemek, nyugodt tekintet, mindenféle erőltetett udvariasság nélkül. Nem úgy nézett rám, mint egy vendégre, hanem mint egy testre, amit át kell dolgozni. És ez beindított. Azonnal. Ott, a köntösben állva azon gondolkodtam: „Anna, te hülye vagy. Van egy férjed otthon, és itt bámulsz egy tetovált srácot.”

— Feküdj hasra, Anna. Lélegezz nyugodtan. Ha fáj vagy túl meleg, szólj, — a hangja mély volt, mindenféle gügyögés nélkül.

Hasra feküdtem, az arcom a masszázságy nyílásában, és teljesen idiótának éreztem magam. Persze megkért, hogy vegyem le a köntöst. Csak a bugyim maradt rajtam. A szokásos, pamut, bézs.

A kezei hozzáértek a hátamhoz. Az olaj meleg volt, az ujjai forrók. A derekammal kezdte, és felsóhajtottam. Egyszerűen ellazultam. A hüvelykujjai végigfutottak a gerincem mentén, nyomta a pontokat, oldotta a feszültséget. Aztán lejjebb csúsztak.

— A medence feszes, — mondta tárgyilagosan. — A keresztcsont kemény. Átmegyek a fenéken és a combokon, rendben?

Valamit motyogtam a lepedőbe. És elkezdte. Az ujjai úgy nyomódtak bele a fenekembe, olyan erővel és magabiztossággal, hogy elakadt a lélegzetem. Nem kérdezgette folyton, hogy minden rendben van-e. Csak tette a dolgát. De úgy, mintha jobban ismerné a testemet, mint én. Minden mozdulat melegséget küldött az alhasamba. Beleharaptam az ajkamba, remélve, hogy a hülye zene elnyomja a zihálásomat.

— A feszültség lemegy a lábakba, — a hangja közel volt a fülemhez. — Most a comb hátsó részén dolgozom. Lazíts el teljesen.

Arrébb húzta a lepedőt, szinte a fenekemig szabaddá téve a lábaimat. A keze a térdemtől indult felfelé, a comb belső oldalán. Lassan. Nagyon lassan. Szinte hozzáért a lábam közötti részhez a bugyin keresztül. Megrezdültem. Bennem minden megfeszült.

— Maradj nyugodtan, — mondta, és a hangjában már volt valami más is. — A közelítő izmok túl feszesek. Mélyen kell dolgozni.

A „mélyen” azt jelentette, hogy az ujjai újra végigmentek a combom belső oldalán, éppen a legérzékenyebb pontot érintve. A bugyim már teljesen átázott. Tudtam, hogy ez már nem csak masszázs. Hogy fel kellene állnom és elmennem. De ehelyett csak egy kicsit jobban szétcsúsztak a lábaim, észrevétlenül.

Hozzáférést adtam neki…

Elmosolyodott. Nem láttam az arcát, de éreztem.

— Fordulj a hátadra, Anna — mondta Márk.

— Miért? — a hangom árulkodóan remegett. — Hiszen a hátamat csináltuk…

— Az egész testet átdolgozzuk, — vágott közbe. — A combok elejét, a hasat. Vagy sietsz?

Lassan megfordultam. A hátamon feküdni, szinte meztelenül előtte, százszor rosszabb volt. A melleim szétterültek a súlyuktól, a mellbimbóim, kemények, mint kis kövek, biztosan kirajzolódtak az anyagon. A plafont bámultam, és éreztem, ahogy őrülten ver a szívem.

A lábamnál kezdte. Masszírozta a talpam, a vádlijam, a térdem. Aztán feljebb ment. Az ujjai újra a combom belső oldalába mélyedtek, közelebb az ágyékomhoz. Az ujjaimba haraptam, hogy ne nyögjek fel. A lábaimat a sajátjával nyitotta szét, egyszerre dolgozva mindkettőn.

— Nézz rám, Anna — mondta hirtelen.

Felemeltem a tekintetem. Fölém magasodott. Az egyik kezét levette a combomról, és az ujját végighúzta pontosan a bugyim közepén, a nedves anyagon.

— Nedves, — állapította meg. — Nagyon. Akarod, hogy folytassam?

Válasz helyett a csípőmet az ő keze felé emeltem. János, a család, a hitel — minden eltűnt abban a pillanatban. Csak ez a szoba maradt, az olaj illata és az ő kezei.

— Vedd le, — suttogtam.

Nem habozott. Egy mozdulattal lehúzta a bugyimat, és a földre dobta. Teljesen meztelenül feküdtem előtte, széttett lábakkal, és éreztem, ahogy a nedvesség lecsorog a masszázságyra. A szégyen és az izgalom összekeveredett.

Márk még több olajat öntött a tenyerébe, és összedörzsölte.

— Lazíts, — mondta halkan. — Jó lesz.

Nem sietett. Nem dugta rögtön be az ujjait. A csiklómmal kezdte. Az olaj összekeveredett a nedvességemmel, az ujja körözött a legérzékenyebb pont körül, hol nyomva, hol alig érintve. Kínzó volt. Megfeszültem az ágyon, a kezeim a széleket szorították.

— Márk… — nyögtem, már nem visszatartva magam. — Kérlek…

— Mit „kérlek”? — az ujja lejjebb csúszott, a bejárathoz, és könnyedén belém csúszott egy ujjpercnyit. — Mondd ki.

— Dugj meg az ujjaiddal, — suttogtam, a szemébe nézve. — Kérlek, tedd meg.

Erre várt. Azonnal két ujját nyomta belém. Mélyen. Ütközésig. Felkiáltottam a sokktól és az élvezettől. Még soha nem érintettek így. János óvatosan csinálta, visszafogottan. De Márk úgy dolgozott, mint egy sebész, bennem keresve olyan pontokat, amikről nem is tudtam. Az ujjai meghajlottak, az elülső falat nyomták, olyan ritmusban mozogtak, amitől elvesztettem a fejem.

Lehajolt, és a szájába vette a mellbimbómat. Először az egyiket, aztán a másikat, harapdálva, szívva, miközben az ujjai egy pillanatra sem álltak meg.

— Gyere, Anna, — suttogta a mellemhez. — Élvezz el nekem. Látni akarom.

Éreztem, ahogy valami nagy, idegen dolog felépül bennem. Egy normális orgazmus gyors, de ez inkább egy hullám volt, ami egyre nőtt. A nyomás az alhasamban elviselhetetlenné vált.

— Mindjárt… bepisilek! — kiáltottam rémülten, próbálva összezárni a lábaimat.

— Ne hagyd abba, — mordult rá, még egy ujjat hozzáadva, és erősebben nyomva. — Ez nem pisi. Ez spriccelés. Lazíts, és engedd ki!

Zihálva lélegeztem, teljesen kiürülve. A nedves folt alattam nagy volt. De a fejemben csak egy gondolat járt: ez nem elég.

Felültem az ágyon, és a nadrágján lévő dudort néztem. Nagy dudor.

— És te? — kérdeztem rekedten.

— Én mi? — vigyorgott, anélkül hogy levette volna rólam a szemét.

— Azt akarom, hogy a nagy farkaddal dugj meg.

Nem kellett kétszer kérnem. Egy mozdulattal lehúzta a nadrágját és a boxerét. A farka pontosan olyan volt, amilyennek elképzeltem — hosszú, vastag, nehéz fejjel. Nem is volt teljesen kemény, csak vérrel telt, és ettől még masszívabbnak tűnt. Márk közelebb lépett, megfogta a csípőmet, és háttal magához fordított, előrehúzva az ágyon.

— Hajolj előre. Kapaszkodj meg a szélén.

Engedelmeskedtem, homorítva a hátam, és hátratoltam a fenekem. A makkjával végighúzta a nedves, duzzadt szeméremajkaimat, eloszlatva a nedvességemet.

— Már kész is vagy, — mordult, és belém hatolt.

Egyetlen lökéssel. Teljesen.

Felszisszentem, ahogy szinte kettészakított a teltség érzése. Mindenhol ott volt bennem. Azonnal mozogni kezdett, erősen és mélyen, a heréi minden lökésnél hozzám csapódtak. Hangok törtek fel belőlem minden mozdulatnál.

— Tetszik? — kérdezte zihálva, a hajamba markolva, hátrahúzva a fejem.

— Igen! — kiáltottam. — Erősebben, bassza meg!

A ritmus felgyorsult. Az ágy remegett, egy olajos üveg leesett a földre. Éreztem, ahogy majdnem teljesen kihúzódik, majd újra teljesen belém csapódik. A második hullám gyorsan jött, keveredve a hajamban érzett fájdalommal és a helyzet megalázó érzésével. Újra elélveztem, olyan erősen szorítva őt, hogy felmordult.

— Most, — hörögte, kihúzódva belőlem, és a hátamra fordítva. — Az arcomra.

Fölém hajolt, a szájam előtt mozgatva magát. Az arca megfeszült. Kinyitottam a szám, és kinyújtottam a nyelvem. Az első löket az ajkaimat érte, a második az arcomat, a harmadik a nyelvemet. Sűrű, forró. Hosszan élvezett el, a makkját az ajkaimhoz dörzsölve. Lenyeltem, és alulról néztem rá, úgy érezve magam, mint az utolsó kurva — és ez kibaszottul jó volt.

Néhány percig csendben maradtunk. Fogott egy törölközőt, letörölte az arcom, aztán az ágyat, majd hozzám dobta a köntöst.

— Víz? Tea? — kérdezte hétköznapi hangon.

— Víz, — válaszoltam rekedten.

Kiment, én pedig ott maradtam, a plafont bámulva. A gondolatok nehezen mozogtak. Mit tettem az előbb? Megcsaltam a férjemet. Egy masszőrrel. Az első alkalommal. És… nem érdekelt. Jól voltam. Először évek óta nem anyának vagy feleségnek éreztem magam, hanem nőnek. Kívánatosnak.

Onnan remegő lábakkal mentem el. Beültem az autóba, és belenéztem a visszapillantó tükörbe: kócos haj, kissé duzzadt ajkak, de a szemem… élő volt. János hívott, kérdezte, hol a vacsora. Kinyomtam.

Márknek igaza volt. Vissza fogok menni. A mai éjszaka a férjemmel kínzás lesz, mert lehunyom a szemem, és idegen ujjakra gondolok bennem, egy idegen farkára a számban, és arra az őrült kitörésre a masszázságyon.

Beindítottam a motort. A bugyi kényelmetlen volt, merev a megszáradt nedvektől, de nem akartam kimosni. Meg akartam tartani. Ezt az emléket.

Otthon a serpenyő és János várt. A telefonomban pedig — a spa névjegykártyája, rajta a név: „Márk”. Időpontot foglaltam a következő csütörtökre. „Narancsbőr elleni masszázs”.

Most már pontosan tudom, mit jelent az igazi mély kezelés.